Egy üresen maradt aláírás az oklevélen…

Sok egyéb idei klubrendezvény mellett halasztást szenvedett a 2019-ben, a nyugdíjasok részére országos kiterjesztéssel meghirdetett receptküldő kiírás és verseny, melynek gasztroélményekkel megkoronázott záró rendezvényét idén április 2-ára terveztük. Szomorú tény, hogy az ötletgazda, Netye Mihály az eredményhirdetést már nem érhette meg, az ő neve fekete keretben került az elismerő okmányra, kézírás nélkül. A másik két hitelesítő a Közép-magyarországi régiófelelős, Csík Bálint, és a győztes receptek elkészítője, Csík Attila szakács-séf volt. Hiányzol, Misi, és hiányoznak az ötleteid, a személyed!

Mindenesetre a szabadba, és társaságba vágyás minden örömével kerekedtünk fel augusztus 6-án Márianosztrára, a Kis Róza étterembe, ahol sokadszor vendégeskedtünk. Harminchatan jöttünk össze a Fővárosi és a Dunakanyar „ikerklubból”, ahol a busztól közvetlenül a helyi Faluházba tértünk be, ami eddigi ismereteimtől eltérően nem a korszerű technika – internethasználat – igénybevételének közösségi tere, hanem egy hihetetlenül gazdag népi használatú eszközgyűjtemény. Amolyan helytörténeti múzeum-féle. Hatalmas, füves belső udvarán láthattunk szerkocsit (lovas tűzoltókocsi), nyilazásra alkalmas terepet, kemencét, egy gyönyörű, kőből faragott Rákóczi szoborfőt, és vízikerék jól felismerhető, de már falnak támasztott, enyésző maradványait is. Hogy nem vagyok mai gyerek, azt onnan állapítottam meg, hogy a kívül, belül, falon és tornácon elhelyezett számtalan paraszti háztartási, vagy mezőgazdasági eszközt még gyerekkoromból ismertem, sőt, egy részüket anno használtam is. A Faluház nyaranta – látogatásunkkor is - helybeli iskolásoknak nyújt táborhelyet, ahol a kicsik, felügyelőik segítségével elképesztő kézműves dolgokat alkotnak.

A társaság ezt követően a márianosztrai Magyarok Nagyasszonya Bazilikát tekintette meg András atya szeretettel és imával előkészített tárlatvezetésében.

A templom hűvöséből az utcai erős napsütés elől sürgősen újra fedél alá osontunk, a már említett Kis Róza étterembe. A napi rutint – bár ízlelőbimbóink erősen követelőztek -, megelőzte a klubvezetők és a régiófelelős néhány hivatalos bejelentése és programajánlója, valamint két új klubtagunk bemutatása és bemutatkozása. Büszkén hallgattuk, hogy klubjaink jó híre vonzotta köreinkbe Bátky Endréné Ibolyát és Tóthné Wetter Juditot (ez utóbbi ceglédi illetőségű, tehát annál nagyobb a megtiszteltetés részünkre a jelentkezése). Férjeik egyelőre meghívottként csatlakoztak, de ha ízlésüknek megfelel majd a társaság és a programok, szeretettel várjuk őket is teljes jogú klubtagnak! Isten hozta őket, reméljük, nem okozunk egymásnak csalódást, kívánjuk, hogy érezzék jól magukat közöttünk!

Csík Bálint röviden ismertette a receptverseny adatait – hány, és milyen ételrecept érkezett -, majd végre magához szólította és bemutatta az étterem vezetőjét és szakácsát, Csík Attilát, aki röviden ismertette az értékelés módját. Izgulhattunk a díjazottakért – no és a várva várt kóstolásért.

Én se húzom tovább a szót: előétel kategóriában első helyezést ért el Papp Mária (Heves-megyei Adóklub), padlizsánkrémjével. A főétel kategória nyertese Simon Sándorné (Dunakanyar Pénzügyőr Klub), csirkecomb savanyú káposzta ágyon, főtt burgonyával. (Itt ezt az ételt kemencében sütötték.) A desszert fődíját Kazinczi Ferencné madártej szelete nyerte. Nekik szívből gratulálunk, de mindenki másnak is, aki pályázott, de ezúttal nem nyert, köszönettel tartozunk a szorgalmukért. Mivel ezt az eseményt is hagyományteremtőnek szánjuk, továbbra is várjuk a recepteket. (Kiírás hamarosan készül!)

Emléklappal köszöntük meg Kaspárné Németh Éva rendszeres márianosztrai idegenvezetését, aki helybéli lakos lévén sokat tud - és mesél - a település nevezetességeiről, és Faragó Dezsőné Klárinak is a folyamatos háttér segítségét. (Vásárlás, szállítás, idősek szívességi fuvarozása a rendezvényekre.) Látszik, hogy Klári nem vesztett humorérzékéből, mert bár ő fennen hirdeti, hogy egész életében lehetőleg messzire elkerülte a konyhát, most éppen ez alkalommal kap emléklapot. Megszokott vidámságával és kacagással nyugtázta az „elismerést”, miszerint „annyira semmit nem szeretek, hogy el is készítsem.” Évának és Klárinak is köszönjük folyamatos, emberséges szolgálatukat.

Megérkeztek végül - és végre - a fogások, amit egykettőre, jó étvággyal elpusztítottunk. A hangulat változatlanul kiváló volt, reménykedünk, hogy a karantén helyzet enyhül, a mi együttléteink, programjaink pedig tovább bővülnek.

Szerző: Untener Erika

A képeket készítette: Vidra András