Csodák napja:

Pápa, Ganna, Pannonhalma

Jóllakni lehet étellel, de telítődni csak kultúrával érdemes. Ez utóbbiból kaptunk három fogást a Fővárosi Pénzügyőr és a Dunakanyar Klub számára Csík Bálint által szervezett legutóbbi országjáráson. A Pannonhalmi Bencés Főapátság templomának, altemplomának és könyvtárának megtekintése először, másodszor és harmadszor is új titkokat mutat, főleg, hogy az elmúlt évtized felújítási munkálatainak köszönhetően eddig rejtett építészeti és művészeti titkok kerültek elő. Az apátsági gimnázium napjainkban is megtelik fiú tanulókkal, akik szombaton is padba ülnek, könyvtárban kutatnak, sportolnak. A könyvtárban kiállított tihanyi alapítólevélből századszor is izgatottan bogarásztuk ki az ősi magyar szavakat: feheruuaru rea meneh hodu utu rea, vagyis: Fehérvárra menő hadi útra.

Pápa városában elsőként a barokk Esterházy kastélyba igyekeztünk, ami - sok más hazai értékhez hasonlóan - az utóbbi években kívül-belül teljes felújításon ment keresztül. Itt is csoda fogadott: a lakosztályokon végigsétálva korhű jelmezbe öltözött ifjú hölgyek pózoltak, táncoltak, egy úrfi dalra fakadt, és az egyik sarokszobában bemutatták, milyen is lehetett anno a házi színház, marionett figurákkal. (Mint utóbb kinyomoztam, a Pegazus társulat tagjai találták ki és valósították meg a dramaturgiát.)

Bár beszámolóimnak nem szokta részét képezni az időjárás jelentés, itt érdemes megjegyezni, hogy a három napja kitartóan eső égi áldás ekkorra megszűnt, így ragyogó napsütésben sétáltunk el a kékfestő múzeumba. Alkotni kádakban, műhelyekben is lehet, meg is csodáltuk a családi generációkon végig vonuló kézműves iparágat, melynek divatja napjainkra végképp leáldozott. Maradt tehát részünkre az ámulat a fehér vásznak adjusztálásától kezdve a viseletekig, használati tárgyak, illetve a faliképek megtekintéséig.

Azt hinnénk, nincs tovább. De van: irány Ganna, a Bakony szívében fekvő, alig több, mint kétszáz lelket számláló település ékessége, az Esterházy család mauzóleuma és temetkezési helye. Mind a patika tisztaságú település, mind az építmény lenyűgöző. Kupolája, belső építészete, akusztikája felülmúlja a mérnöki tervezés minden észbeli képességét, altemploma – ahol az ország egyetlen kétoldalas oltára létezik, amelyen egyszerre két pap celebrálhatja a misét -, rozsdásodó és időt álló koporsói megrendítően őrzik történelmünk, nagyjaink titkait.

Csodát láttunk, csodákban volt részünk ezen a napon! Nem kis része volt ebben a mindhárom helyszínen megtapasztalt idegenvezetésnek, melynek során nem évszámokkal próbálták megtömni a fejünket, hanem színjátékkal, érdekes történetekbe csomagolt hiteles információkkal tartották ébren az érdeklődést.

Számomra az élmény felejthetetlen, biztos vagyok benne, hogy véleményemmel nem maradok egyedül!

Untener Erika

Képek: B. Gados Júlia