Orchideák, színes orchideák…

Akaratlanul is betartottuk a járványügyi előírásokat, hiszen augusztus 18-án harmincegyen utaztunk egy ötven fős, kényelmes panoráma buszban, kis csodát látni szép hazánk délnyugati csücskébe. A Dunakanyar Klub – személy szerint Szabó Józsefné, Marika – által szervezett egy napos Őrség-Szlovénia kiruccanás során elsőként a veleméri Szentháromság szentély-templomot tekintettük meg, újfent megcsodálva a korabeli építészet mérnöki és csillagászati következetességét. Nem beszélve a titkos összetevőkből kevert festékanyaggal készült, és nagyrészt még ma is megcsodálható freskókat, melyek szemrevételezése során semmi se véletlen: kiolvasható belőlük szinte az egész biblia, mennytől a pokolig, a kis Jézus születésétől a keresztre feszítésig minden.

Írásos bejegyzés a templomról csak a XIV. századi okiratokban lelhető fel, de történészek feltételezik, hogy az egykor területi központként funkcionáló Velemér „Paprétjén” történő templom építésére még István királyunk törvényei kötelezték lakosságot.

Innen csak egy ugrás – igaz, a határ túloldalára – Közép-Európa egyetlen Orchideafarm és Trópusi kertje. Aki el tud érzékenyülni egy hipermarket színes virágsarkától, az beszorozhatja az élményt legalább százzal. Az itt nevelgetett pillangó orchideák élete átöleli szinte az egész világot: a bébi növénysarjak kéthetes korukban érkeznek Hollandiából, s dobronaki virágiskola trópusi körülményei között, szeretgetésben, dédelgetésben eltöltött két esztendő után utaznak a megrendelőhöz, a világ minden pontjára. A növényházban az ismert házi kedvenc növényeink mellett megszemlélhettünk jó néhány sosem látott egyedet ylang-ylang, kávé, vanília, de félérett magnó, virágzó gyömbér és számos különleges csodáiból is. A vásárlást mi sem úsztuk meg, még a legelszántabban tiltakozók is cserepeket ölelgetve jöttek ki a kertből, főleg, hogy a szakszerű tárlatvezetést követően bölcs tanácsokat kaptunk gondozásukat illetően is.

Innen a Bakonaki tóhoz igyekeztünk, ahol az erdőben megbúvó Szent Vid kápolnát kerestük meg, s ha kicsit több időnk lett volna, a körülötte kijelölt – állítólag gyógyító – energia pontokon időztünk volna valamivel többet. De fagyizásra, sörözésre is kellett az idő, no és a kiváló beszélgetésekre is, ami, attól függetlenül, hogy új arcokat is láttunk magunk között, igazán közvetlen, hangulatos és vidám volt.

Szerző: Untener Erika

Képek: Simon Sándorné Márti, Csik Bálint