20 éves A Mi Lapunk

A tintaceruzától a digitális lapszerkesztésig

Végy egy jó ötletet, adj hozzá néhány pártfogót és tehetséget, ízesítsd tartalmas eseményekkel, programokkal, dagasszad szorgosan hónapról-hónapra, keleszd hosszú évekig türelemmel, s ha szíved-lelked beleadod, csak jó sülhet ki belőle. Érdemeinek megfelelően falatonként kóstoltasd, kínáld, terjeszd országszerte, hogy rákapva az ízére minél többen kedvet érezzenek rendszeres fűszerezéséhez!

Valahogy így állt össze A Mi Lapunk éppen húsz esztendeje, a megboldogult dr. Faragó Ambrus pénzügyőr kezdeményezésére, illetve az ő személyes szerkesztése alatt. Nem hallgathatjuk el a kiadvány „kisöccsét” a Molnár Ferenc pénzügyőr által összeállított, saját kezűleg gépelt és fénymásolt, terjesztett, mindössze két oldalas, nyugdíjasokról szóló Hírlevél-et sem.

Ahogy a nyugdíjasok szervezete egyre komolyabb formát öltött, úgy serdült egyre komolyabbá A Mi Lapunk is, rögzítve hagyományainkat, rendezvényeinket, hirdetve, hogy van élet az aktív szolgálat után is – sőt!

Kis István után is jó kezekbe került a szerkesztés: B. Gados Júlia tapasztaltan vágott neki az egyszemélyes feladatnak, s végzi napjainkban is az anyaggyűjtés, írás, kiadás teendőit. A jubileumi ünnepség tervét is ő dédelgette, s valósította meg az alapítók, egykori szerkesztők és természetesen a legaktívabb szerzők körében. November 7-én a Pasaréti Sport Klubban, mintegy két tucatnyian találkoztunk a legrégebbi, legaktívabb szerzők körében, de azokról is megemlékeztünk, akik már nincsenek az élők sorában, vagy egyéb elfoglaltságuk, betegségük miatt távol maradni kényszerültek a rendezvénytől.

Dr. Kaizinger Tibor, a NAV NYOSZ elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd a legilletékesebb, B. Gados Júlia szerkesztő asszony ismertette a kézirat útját a kézben tartható újságig. Ez az út ma, a digitális technika korában sem egyszerű, nem még a „régi világban”, az ólomszedés és kefelevonatok ősidejében volt. Tisztelettel emlékeztünk a kiadó, a VIVA Média Holding szerepére és hosszú távú támogatására, ami A Mi Lapunk gondozását illeti. Mindeközben régi lap-példányok jártak kézről-kézre az asztaltársaságban, és a fotók szemlélése során bizony valahogy úgy álmélkodtunk, mint Mátyás király és a bölcs paraszt: hány még a harminckettő? Bizony, már csak tizenkettő… A fotókon ott vannak elődeink, kollégáink fehéren-feketén, őrzi őket az újság, a hírek, portrék, riportok.

A hivatalos rész végeztével minden résztvevő – gratuláció és néhány személyes mondat kíséretében - átvehetett egy-egy tárgyi emléket, mégpedig Niké, a győzelem szárnyas istenasszonyának szobrocskáját.

Ezt követően kötetlen formában hömpölygött a nosztalgikus beszélgetés, a pénzügyőr múlt, hagyományok, értékeink és teremtett kultúránk megőrzéséről. Érdekes volt eljutni a tintaceruzától a digitális lapszerkesztésig – már, ahogy Tánczos Imre kollégánk a kezdő lökést megadta: 1958-ban, amikor ő a testülethez került, mindenki tintaceruzával írt, s egyetlen – nagy becsben tartott - írógép volt a hivatalban. Jáni Lajos azzal tromfolt, hogy amikor felvételizett a pénzügyőrséghez, s megmondta, tud gépírni, mint egy hőst, úgy irányították a rajkai vámhivatalhoz, ahol jegyzőkönyvek felvétele volt a legfőbb feladata.

No, de térjünk vissza az újságíráshoz, közösségi, és társasági életünkhöz. Ez ünnepi pillanat után továbbra is kérjük szerzőtársaink aktivitását, hogy minél hosszabban életben tudjuk tartani A Mi Lapunk-at, a NAV NYOSZ nyugdíjas kiadványát. Czikora András, előző elnökünk így fogalmazott: ez a lap talán a pénzügyőr nyugdíjas közösségi élet utolsó mohikánja. Mert mit ér a múltunk, ha nincs hatalmunk, hogy megtartsuk?

Szeretnénk hinni, hogy van remény, esély, s míg két pénzügyőr nyugdíjas szív dobog, az egy ütemre fog dobogni! Köszönet a krónikásoknak, várjuk a további híreket, tudósításokat, hogy szavaink, írásaink által tovább éljen a pénzügyőr összetartozás és A Mi Lapunk!

Szöveg: Untener Erika

Képek: Bozányné Nemes Rita,

B. Gados Júlia,

Untener Erika

Képes beszámoló Fischer Péter módra ⇒